Annyi élményem van, hogy ihajj. Eltelt egy hét a büfészakon, szépen lassan otthonossá lakjuk az albertfalvai kis lakást, és mindeközben még a szórakozásról sem kell lemondanom.
A klasszfiló szakon bedobtak minket mélyvízbe, nincs már lájtos kis Latin nyelvtan I., hanem van helyette Cicero meg Nepos, meg leíró nyelvtan. Oké, mielőtt valaki megsajnálna, úgy érzem illenék megemlíteni az aerobikot is, igen, BTK-n még azért is jár két kredit ha az ember elvont lánya magában dúdolva szökdécsel 1 óra 15 percen keresztül.
Órarendem elég kötött, kedden és pénteken van idő a naplopásra, akkor csupán 1-1 órával kell megbírkóznom. A magyar minor órák pedig nagyon barátságos tanárok előadásában történnek.
Általános jellemzők a lakásról:
XI. kerületi, 7. emeleti (fura lenézni), egy plusz két félszobás kis lak. A konyha említést érdemlő, babakék-cirtomsárga színkombinációval nyútja funkcióit, csak úgy, mint az előszobai beépített szekrények. A wc átlagos, nem luxus, de kinek kell külön seggmosó, érdekessége a bambuszból készült lehúzó. Folyt a könnyem. A fürdő pici, elvileg pesti szabvány (még jó, hogy Budán lakunk), de rendeltetésének megfelel. Tükör is van benne, szájakat mosolyra húzó, az előző bérlőktől ránkhagyott fogmosó-fog üvegfestéssel. Ez egy kicsit paradox. Az előszoba mondhatni nagy, bujócskázásra alkalmas, a szobám pedig akkora mint otthon. Kislánynak kis szoba. Jelenleg egy itthagyott, 3 fiókos- 3 polcos, fehér-piros színekben pompázó retro szekrény elem szolgál a tanszerek, ruhák, piperék tárolására, azonban úgy érzem már most a szívemhez nőtt, szóval maradhat. Szőnyegem kék, az átmeneti függönyöm olajzöld (nem sokáig..), fekvőhelyem egy kényelmes matrac, mindennapi szórakozásom pedig a netlopásnak köszönhetően adott. Kedden megyek az IKEÁba, és igen pöpeccé varázsolom ezt a szobácskát. Teszek bele fasza ágyikót, aztán jöhetnek a kiegészítők.
A lépcsőház barátságos, rohadt nagy, két szárnyú, ezáltal két liftes. Biztonságos. A kilátás pedig magáért beszélne ha tudnék képeket mutatni róla, de sajnos még kártyaolvasó híján vagyok. Leírom nektek tömören: Előttünk csak családiházak, és a budai hegyek. (Bogdán szerint olyan mint falun). Álom. Van nekünk szép nagy erkélyünk is, mely ugyanarra néz, és ahol jó sokat lehet majd dohányozni, lévén, hogy a társaság csupán 25%-a (1 fő) nem dohányzik.
A vasút közel, a suli busszal 25 perc, de télen biztos lesz majd ne mulass! Jah, és akiknek még nem világos, a lakótársaim: Eszter, Joe és Gyula. Remek kis társaság, de olyan tényleg 10/10-es.
Nagyjából ennyi közlendő jutott erről eszembe, pár szó essék akkor még FEZENRŐL. Szép volt, jó volt, sáros volt, és megfáztam. Voltam dallalmos kis koncerteken, jó barátokkal, és még születés-és névnapot is ünnepeltem. Sör, cigi, Ignite, csilingelő kacajok. Bőven jó. PICSA koncetre is ellátogattam, megelepődve nyugtáztam, hogy még mindig kívülről fújom a szövegeiket. És punk utálat ide vagy oda, mindenkinek libabőrős lenne mindene, mikor több százan üvöltik egyszerre, hogy "Nincsen apám, se anyám, se Istenem se hazám..", Kaukázusi krétakörről, Commandantéról és Ostobáról nem is beszélve. Csak nem sorolok fel mindent amin voltam, de Lord még megérdemli. Beleszerettem. Csapdára is elmerészkedtem, talán nem is volt annyi 16 éves amennyire számítottam. Mondhatni jó volt, inkább a régi számok domináltak, én pedig az első sorból csodálhattam Lukács köpéseit. Istenem, egyszer köpi pofán magát, én túl röhögöm a több ezres hörgést. Első sor? Igen ám. De ennek vannak hátrányai is. Méghozzá hirtelen kettő jutott eszembe. 1) A mögöttem dühöngő őstulok divatrokker a bordáimon zongoráztatta az ökleit; 2) az előttem lévő kordonnak, és a hátulról jövő nyomásnak köszönhetően valami extra erős passzírozás ment rajtam végbe, melynek köszönhetően a melleim több órán keresztül a felsőtestemmel voltak egyvonalban.. Zorall meg édesdrága jópofa bácsikból áll, akik beolvasták, hogy Adrika ma 20 éves, és agyon is puszilgattak.
Ma még az albiban bandázok, majd kora reggel szállok vonatra, és meglátogatom imádott fodrászomat, aki remélhetőleg újra válallható alakot ölt a hajkoronámnak. Most pedig legyőzöm minden félelmemet melyek a sötét, kietlen lakásokra vonatkoznak, és álomra hajtom bölcsész buksimat.
Lángi kedves itt is boldog születésnapot!
A klasszfiló szakon bedobtak minket mélyvízbe, nincs már lájtos kis Latin nyelvtan I., hanem van helyette Cicero meg Nepos, meg leíró nyelvtan. Oké, mielőtt valaki megsajnálna, úgy érzem illenék megemlíteni az aerobikot is, igen, BTK-n még azért is jár két kredit ha az ember elvont lánya magában dúdolva szökdécsel 1 óra 15 percen keresztül.
Órarendem elég kötött, kedden és pénteken van idő a naplopásra, akkor csupán 1-1 órával kell megbírkóznom. A magyar minor órák pedig nagyon barátságos tanárok előadásában történnek.
Általános jellemzők a lakásról:
XI. kerületi, 7. emeleti (fura lenézni), egy plusz két félszobás kis lak. A konyha említést érdemlő, babakék-cirtomsárga színkombinációval nyútja funkcióit, csak úgy, mint az előszobai beépített szekrények. A wc átlagos, nem luxus, de kinek kell külön seggmosó, érdekessége a bambuszból készült lehúzó. Folyt a könnyem. A fürdő pici, elvileg pesti szabvány (még jó, hogy Budán lakunk), de rendeltetésének megfelel. Tükör is van benne, szájakat mosolyra húzó, az előző bérlőktől ránkhagyott fogmosó-fog üvegfestéssel. Ez egy kicsit paradox. Az előszoba mondhatni nagy, bujócskázásra alkalmas, a szobám pedig akkora mint otthon. Kislánynak kis szoba. Jelenleg egy itthagyott, 3 fiókos- 3 polcos, fehér-piros színekben pompázó retro szekrény elem szolgál a tanszerek, ruhák, piperék tárolására, azonban úgy érzem már most a szívemhez nőtt, szóval maradhat. Szőnyegem kék, az átmeneti függönyöm olajzöld (nem sokáig..), fekvőhelyem egy kényelmes matrac, mindennapi szórakozásom pedig a netlopásnak köszönhetően adott. Kedden megyek az IKEÁba, és igen pöpeccé varázsolom ezt a szobácskát. Teszek bele fasza ágyikót, aztán jöhetnek a kiegészítők.
A lépcsőház barátságos, rohadt nagy, két szárnyú, ezáltal két liftes. Biztonságos. A kilátás pedig magáért beszélne ha tudnék képeket mutatni róla, de sajnos még kártyaolvasó híján vagyok. Leírom nektek tömören: Előttünk csak családiházak, és a budai hegyek. (Bogdán szerint olyan mint falun). Álom. Van nekünk szép nagy erkélyünk is, mely ugyanarra néz, és ahol jó sokat lehet majd dohányozni, lévén, hogy a társaság csupán 25%-a (1 fő) nem dohányzik.
A vasút közel, a suli busszal 25 perc, de télen biztos lesz majd ne mulass! Jah, és akiknek még nem világos, a lakótársaim: Eszter, Joe és Gyula. Remek kis társaság, de olyan tényleg 10/10-es.
Nagyjából ennyi közlendő jutott erről eszembe, pár szó essék akkor még FEZENRŐL. Szép volt, jó volt, sáros volt, és megfáztam. Voltam dallalmos kis koncerteken, jó barátokkal, és még születés-és névnapot is ünnepeltem. Sör, cigi, Ignite, csilingelő kacajok. Bőven jó. PICSA koncetre is ellátogattam, megelepődve nyugtáztam, hogy még mindig kívülről fújom a szövegeiket. És punk utálat ide vagy oda, mindenkinek libabőrős lenne mindene, mikor több százan üvöltik egyszerre, hogy "Nincsen apám, se anyám, se Istenem se hazám..", Kaukázusi krétakörről, Commandantéról és Ostobáról nem is beszélve. Csak nem sorolok fel mindent amin voltam, de Lord még megérdemli. Beleszerettem. Csapdára is elmerészkedtem, talán nem is volt annyi 16 éves amennyire számítottam. Mondhatni jó volt, inkább a régi számok domináltak, én pedig az első sorból csodálhattam Lukács köpéseit. Istenem, egyszer köpi pofán magát, én túl röhögöm a több ezres hörgést. Első sor? Igen ám. De ennek vannak hátrányai is. Méghozzá hirtelen kettő jutott eszembe. 1) A mögöttem dühöngő őstulok divatrokker a bordáimon zongoráztatta az ökleit; 2) az előttem lévő kordonnak, és a hátulról jövő nyomásnak köszönhetően valami extra erős passzírozás ment rajtam végbe, melynek köszönhetően a melleim több órán keresztül a felsőtestemmel voltak egyvonalban.. Zorall meg édesdrága jópofa bácsikból áll, akik beolvasták, hogy Adrika ma 20 éves, és agyon is puszilgattak.
Ma még az albiban bandázok, majd kora reggel szállok vonatra, és meglátogatom imádott fodrászomat, aki remélhetőleg újra válallható alakot ölt a hajkoronámnak. Most pedig legyőzöm minden félelmemet melyek a sötét, kietlen lakásokra vonatkoznak, és álomra hajtom bölcsész buksimat.
Lángi kedves itt is boldog születésnapot!
